A butoh, azaz „ankoku butoh”, avagy a sötétség tánca a második világháború után született Japánban. Első előadása a „Kinjiki” (Tiltott színek) 1959-ben került bemutatásra a műfajt alapító Tatsumi Hijikata, Kazuo Ohno, és ez utóbbi fia, Yoshito Ohno által. Avantgard mozgalomként ismerve a hagyományokat, de szakítva azokkal, eltörli a konvenciókat, és egy egészen új nézőpontra készteti mind a nézőt, mind az alkotót. A tabutémák feldolgozásához újfajta mozgásvilágot, iróniát, groteszk ábrázolási módot társít. Batarita, nemzetközileg elismert koreográfus, táncos, illetve a butoh magyarországi nagykövete 2002-ben került kapcsolatba a műfajjal, mely művészetét és munkásságát a mai napig meghatározza. Előadásában elmeséli, hogyan találkozott a butoh-val és későbbi mesterével, Ko Murobushival, illetve hogyan hatott rá a japán kultúra megismerése. Mindeközben rövid részleteket is mutat egyéni, valamint két mesterével közös munkáiból.